Márai Sándor A kísértésrõl és a tapasztalásról

A kérdésre, vajon vérteznek-e a tapasztalatok az élet olcsó vagy veszélyes, nagy erõvel megszólaló kísértései ellen, tagadással kell felelni. Ilyen kísértések a hamis becsvágy, az indulati lehetõségek, mint a szerelem, szereplés, világi siker, az érzékek csábításai, az egészségünkre káros étkezésbeli túlzások, az ital és a bódítószerek, a testi szenvedélyek s azoknál is károsabb és veszélyesebb szellemi és jellembeli eltévelyedések, mint a bosszúvágy, a hazugság, a kapzsiság. Mindezek a veszélyek és csábítások minden életkorban konok ismétlõdéssel kísértik meg az embert. A tapasztalás, mely arra tanít, hogy minden túlzás, hazugság és tisztátalan szándék csalódáshoz, csömörhöz, megaláztatáshoz és betegséghez vezet, nem óv meg attól, hogy e kísértések áldozatai legyünk. Csak a jellemünkhöz való hûség óvhat meg a bukástól, nem pedig tapasztalataink. A természetben nincsen feltétlen jó és rossz; de föltétlenül rossz az ember számára, amit nem tudunk büntetlenül egyeztetni jellemünkkel. Tehát itt is, mint mindig, mikor döntenünk kell, ne azt kutassuk, vajon a kínálkozó csábítás önmagában jó-e vagy rossz, hanem csak azt kérdezzük: megfér-e jellemünkkel az, amit elkövetni szándékozunk? A világi tapasztalás nem olyan fontos, mint jellemünk alapos és föltétlen ismerete. Vannak tapasztalatlan emberek, akik hûségesek jellemükhöz és ezért nem buknak el a világi vizsgán, s vannak öreg, agyafúrt rókák, akik nem tudják vágyaikat jellemükhöz igazítani, s ezért mindegyre elbuknak és szégyenletesen orra esnek.

GYERMEKKÉ TETTÉL

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.
József Attila

jó lenne ha kicsit is tiszta képem lenne magamról és nem egy az évtizedek által megtépázott cafatos képecske.jó lenne ha helyén tudnám kezelni mindazt amit kellene és úgy jó lenne jól lenni.

picit több mint egy éve hogy az életem teljesen új zászlót bontott, legalább 160 fokos fordulattal övezve.és hát lássuk be más lettem másként beszélek másként fogalmazok , gondolkodom és érzem(igaz ez a rémes majdnem házasságomnak köszönhető).megismertem az emberi jellem minden zegzugát a hatalom betegségét és a szavak játékának erejét.egy éve naivan és őszintén egy magaslatra kerültem amiről akkor még csak nem is sejtettem hogy az.megváltoztam de nem lettem rosszabb, igaz most mélyponton vagyok sok más egyéb miatt.de ma rádöbbentem hogy az érzések a bizalom és kapcsolatok még fontosabbak mint valaha.igaz a kör ahol ezt gyakorolom szűk de ez így jó is nekem...

nem blogolok, pedig talán lenne mit, ma beléptem és sajnos blogszubkultúrám jeles alakjai tűntek el.írhatnék lenne miről talán lenne kinek régen azért blogoltam mert így egyszerűbb volt..beszélni arról amiről nem könnyű, mostanában már magamnak sem mesélek ez van, de Ti azért blogoljatok Timsára és Wilwood Flowerre mint az eltűntek gyöngyszemeire ez kimondottan vonatkozik.

Vajon lehet szülinapi ajándék egy szakitás?mindenestre isten éltesse MAgam ezen a boldogtalan szegleten.

Csak előre pozitivan dalolva és nem törödve semmivel.Ember vagy élj hát emberként.

szárnyalni emberként magaslatba repülni-nem úgy mint mest emberbőrben vergődve csapkodni.

Cselekvési terv krizis esetére

0.levizsgázom kedden
1.leállamvizsgázom 3 hét mulva
2.rendezem az érzelmi életem

és pozitiv gondolkodással ezeket meg is valositom.

Ha az ember a főldön van még biztos kettőt belerugnak ez az élet..

"De két évig így éltünk. Nem egészen jól, nem boldogan. Csak csöndesen. Rettenetes erővel élhetett ő ebben a két esztendőben. Emberfeletti erő kell hozzá, hogy valaki a természete ellen éljen. Fogcsikorgatva akart boldog lenni. Valamilyen merevgörcsben akart felszabadult, könnyű és gondtalan, bizalmas lenni. Szegény! ... Talán nem szenvedett volna így, ha én akkor elengedem belülről, s minden igényt, minden szeretetszükségletemet reáteszem a gyerekre. De közben bennem is történt valami, amit nem értettem akkor. Én a gyermeket csak férjemen keresztül szerettem. Lehet, hogy ezért büntetett meg az Isten. Miért nézel ilyen tágranyitott szemekkel? Nem hiszel nekem? Vagy megijedtél? Hát, igen, drágám, ez az én történetem nem éppen nyájas történet. Rajongtam a gyerekért, csak neki éltem, csak e két esztendőben éreztem, hogy az életemnek célja és értelme van...de a gyereket miatta szerettem, neki szerettem, érted már? Azt akartam, hogy a gyerek kösse hozzám, belülről is egészen. Talán förtelmes kimondani, de most már tudom, hogy a gyerek, akit örökké gyászolok, eszköz volt csak, ürügy arra, hogy a férjemet szeretetre kényszerítsem.
Én nem engedtem el, belülről, egyetlen pillanatra sem. tartottam a gyerekkel, szótlanul zsaroltam egy érzelmi igénnyel. Ilyen erők vannak emberek között? Minden pillanatom a gyereké volt, de csak ezért, mert tudtam, hogy amíg a gyerek van, ő is van és csak az enyém. Isten nem bocsájtja meg az ilyesmit. Nem lehet szándékkal szeretni. Nem lehet görcsösen, eszelősen szeretni.
Éltünk a gyerek élete fölött, s harcoltunk egymással. Mosollyal és udvariassággal, szenvedéllyel és szótlanul harcoltunk. Egy napon történt valami. Elfáradtam."

Én

Valahogy úgy van a dolog, azt mondják életnek hivják.Hogy úgy megy az ember tolakszik ,toporog, kilincseked nyomkod.Néha beesik egy egy sötét szobába, ha űgyes világos lesz és meleg ha nem akkor zöld és szúros.És az ember gyermeke úgy elhiszi hogy Ő bizony olyan. Sikeres, bukott, egészséges vagy éppen megkeseredett. És az ember benyit a következő utcába lenyomja a kilincset és hiszi hogy Ő bizony szivárványt fest vagy keresztet.Megy mert hiszi tudja vagy reméli hogy tudja, hogy mit fog festeni.Egyszer bús porba ülve némán megkérdezi ki vagy? és mit hiszel? változól és már semmi sem lesz ugyanaz. Ki vagy Te?Önmagad önön virága?halovány álom?kifacsart örökifjú..légy végre önmagad.

"Rengeteg út van és rengeteg zsákutca. Rengeteg lehetőség és rengeteg rossz döntés. Megyünk az úton, ami adatott, és néha megesik, hogy az ember lánya egyszerűen eltéved, mert rossz sarkon fordul be. Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna ha... Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni. Mindannyian a saját utunkat járjuk. És mi a cél? Hogy megvalósítsuk önmagunkat."
Bár Én nem vagyok senkinek sem a lánya.De vajon ki vagyok?

Önértékelési érzelmi és fizikai válságban vagyok.Valamint egy hihetelenűl szürke jövöképpel küzdök és teszem mindazt úgy hogy senkinek sem tűnik fel.És blogolni sincs kedvem.....

Futni a fülledt éjszakában...mezítláb szaladni és bolondan nevetni..